Először is a pozitív oldal.
Isten tanúi. Kik is ők? Azok az emberek, akik úgy élnek, ahogy az istenük elvárja. És miért? Mert jó nekik, és ők lesznek az Új Világ lakói.
Ismerek egy bibliai szöveget, ami pont ide tartozik:
"1. Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
2. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
3. Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?
4. Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van?
5. Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!" Máté 7:1-5
Balszerencsémre volt részem beletekinteni az életvitelükbe, és a néhány pozitív dolog mellett elég sok negatívumot is láthattam. Néhányat felsorolnék.
- Az ember hazaér a munkából, és mi az első dolga? Lefürdik, átöltözik, leül vacsorázni vagy beül a TV elé, pihen, foglalkozik a gyerekeivel, a férjével/feleségével, kikapcsolódik.
Egy kicsit fura volt, amikor láttam, hogy náluk ez nem így van. Amint hazaért a munkából, talán még át sem öltözött, már indult is "szolgálni" (azaz fognak pár folyóiratot, kis papírost és mennek házról-házra). Se megfőzni másnapra, se beszélgetni, se puszi a gyerekekre, se semmi. Nem tetszett ez a viselkedés.
- Nos...a tanúk azt tanítják, hogy NE ítélkezzünk más emberek felett. (Mintha ők mindenki felett állnának.) Mégis olyan szépen leírják a dohányzó, a szórakozó, a számítógépes, lövöldözős játékokat játszó, hip-hop vagy rock zenéket hallgató embereket, hogy az hihetetlen. Kérdem én, attól, hogy valaki dohányzik, még nem lehet jó ember? Nem-nem, ezek mind démoni dolgok. Rosszak.
- A szolgálat sokkal fontosabb, mint bármi nemű otthoni foglalatosság és egyéb elintézni való.
- Szexuális életed nem lehet, csak ha elkötelezed magad örökre egy tanú mellett. Lehet, hogy itt az én értelmi felfogásommal van a baj, de ha tudom nagyon jól, hogy az illetővel úgy is együtt leszek jó sokáig, akkor miért ne feküdhetnék le vele? Miért kell ahhoz egy papír?
- Vannak köztük kellemes és okos emberek, ezt aláírom. De az, hogy valakinek fontosabb volt egy vallási szimbólum, egy isten, mint egy húsvér ember, az már egy kicsit túl sok. Az ember nem szívesen él, lakik, van együtt olyannal, aki jobban szeret egy fizikailag nem létező "valamit", mint a saját barátját/barátnőjét/férjét/feleségét/családját.
És hogy mi is a mondanivalóm? Attól, hogy a szerintük a legtökéletesebb hitet követik, amiben minden csak jó és jóról szól, még nem biztos, hogy ezen jelzővel kell magukat illetni.
Na de félre a rizsa szöveget.
Olvastam valahol, hogy minden vallás önmagát a legigazibbnak gondolja, míg a többi vallásban szereplő emberek elmondásuk szerint a Pokolban fognak égni. Akkor hogy is állunk? A fentebb említett vallás a Bibliára épül. Aszerint kell élni, viselkedni, cselekedni. (Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem tudnék egy könyv szerint élni. Azért születtem, hogy saját gondolkodásmódom, önálló gondolataim legyenek, ne pedig egy ismeretlenek által íródott könyv, amiről azt sem tudjuk honnan való, mondja meg, hogy mit tegyek, kivel hogy foglalkozzak.) És e vallás szerint nincs Pokol. Rafináltak, nemde bár? Ezért mondják, hogy EZ a legigazibb vallás. De ha "igaz" vallásról beszélünk, akkor némely emberek, miért nem söprögetnek a maguk háza táján, és miért akarják megváltoztatni a többi embert? Persze, döntés joga. De kérem szépen, ha nem akar valaki valamit, ne erőltessük rá, és főleg ne állapítsunk meg olyan dolgokat olyan emberekről, akiket nem is ismerünk, amiket nem is tudunk. (Ha már beleszívtál két slukkot egy füves cigibe, akkor rossz ember vagy.)
Az embernél a norma az, hogy ha ránéz a naptárra, és lát egy piros napot, akkor tudja, hogy az ünnepnap. Szerintetek itt van ünnep? Van, egy. Több nincs. Se Anyák napja (amikor a gyermek vesz egy virágot annak a lénynek, akinek a méhében növekedett), se Születésnap, se Karácsony (amit mindenki tud, hogy a szeretet ünnepe; a család összeül és együtt van), semmi. Személy szerint nem tudnék így élni. Más az persze, ha valaki ebben a világban nő fel. Nem tudnám felnevelni úgy a gyermekeimet, hogy látják, amint az udvarra lépnek, hogy a többi ház ki van világítva a csodaszép téli, havas, tiszta egű estén. És az sem a legcsodálatosabb érzés, amikor Anyák napja van az óvodában, és csak egy kis gyermek hiányzik, a székek közül pedig szintúgy csak egy üres. Szerintem ezeket nem lehet elvenni egy gyermek életéből.
Tudomásom szerint a család a legfontosabb. Nem csak az életben, hanem ebben a vallásban is. Akkor miért hanyagolja el a szülő a gyermekét, és megy el inkább szolgálni? Miért nem foglalkozik vele? Nem, a nagy nevelés abban nyilvánul meg, hogy menj drágám, és olvasd a Bibliát. Abból mindent megtanulhatsz, ami az élethez szükséges. Na persze... A szerelem érzése, a fájdalmak, a magány, a bánat benne van? Nem hinném.
Az, hogy szemellenzőként legyen előttem egy olyan iromány, amiről azt sem tudom, hogy ki, mi, honnan, mikor, nekem nem menne. Még úgy sem, ha ebben nevelkednék, hiszen ott a többi gyerek! Látnám rajtuk, hogy milyenek, mit hogyan tesznek, hogyan viselkednek. De ugye ez is olyan dolog, ahogy a szülő a gyermekébe neveli.
Az embernek vannak hobbijai. Persze a vallás szerint ezen hobbik között is vannak olyanok, amik nem oda illők. Ha valaki kedveli a fantázia lényeket és a fantázia világot, és ebben érzi magát otthon (mint én), és szeret olyanokról beszélni, mint pl. a kriptidek, az miért felesleges hobbi? Miért nincs értelme? Mert nincsenek ilyen lények - hangzana a válasz. Te hiszel az istenedben, más állítja, hogy nem létezik; én hiszek ilyen lényekben, te állítod, hogy nem léteznek. Ugyan az a szisztéma.
Egy másik világ az, amit nem ajánlok senkinek jobban megismerni. Fogadja el az embert a másik olyannak, amilyen, és ne akarja megváltoztatni a saját elgondolása szerint, mert akkor már nem az az ember lenne, akit régen ismertek. És később mi lesz? Elveszít mindenkit, akit szeretett, akik őt szerették.
Ha pedig nagy a szerelem, hát mindkét fél adjon valamit a másik félnek, ne csak egy oldalú legyen az egész.
Egy jó tanács: ne szeress belé egy tanúba, mert neked kell felemelkedned az ő szintjére, ő pedig még a szerelmedért sem fog lesüllyedni hozzád. Főleg nem elhagyni a vallását, és persze nem te leszel neki az első.
A negatív oldal.
Sátán a rossz. A legrosszabb. De valakinek az Istent jelenti.
Ez is kb. akkora butaság, mint az, hogy ezeket a sorokat nem a számítógép billentyűivel és az ujjammal írom, hanem a gondolataimmal pötyögtetem be. Nesze nektek csoda.
Olvastam egy oldalon, hogy még van egy tipikus szertartási módszer is, amivel az ember Sátán alattvalójává teheti magát. Úristen! Írj egy papírra pár sor mondókát, szúrd meg az ujjad és írd alá a saját véreddel, majd égesd el, és a végén kiáltsd el magad, hogy éljen Sátán. Az ilyesmire nincs gyógymód. Ki találja ki ezeket? Ennyire unatkozik valaki? De az a legviccesebb, hogy valaki ezt be is veszi, és el is végzi a rituálét. Gyogyósok.
Mellesleg hozzá is ugyanúgy lehet imádkozni, mint Istenhez. Hoppá! Meghallgat. Meg ám. Spirituálisan megnöveli az IQ-d.
Bemásolnék azért egy szösszenetet, amit egy nőszemély írt:
Évekkel ezelőtt, Április 30-ának éjjelén végeztem el a beavatási szertartást. Az elmúlt néhány évben az életem sokkal jobb lett. Boldogságot és örömet találtam, amit előtte soha nem tapasztaltam. Nincs kétségem afelől hogy Sátán/Lucifer az emberiség Teremtő Istene. Nincsenek szavak arra, hogy kifejezzem legmélyebb szeretetemet őiránta. Sokszor annyira megérintett hogy könnyekben törtem ki. Áldását adta rám és a családomra. Erősen javaslom mindenkinek hogy végezze el a beavatási szertartást. Soha nem ismertem gyönyörűbb, szeretőbb, csodálatosabb lényt szeretett Sátán Atyámnál.Apádnak párszor meg kellett volna suhintania a parasztlengővel. Egy szertartás mitől teheti jobbá az ember életét? Lehet, hogy csak én vagyok ilyen hülye, hogy úgy gondolom, hogy az ember maga választja a sorsát és maga irányítja az életét. Valószínű, hogy ennek a lánynak az ölébe pottyant minden, miközben egész nap az ágyán ült, és nem történt vele semmi. Erősen javaslom, menj el orvoshoz.
De nem is ezen kerekedett ki a szemem, hanem azon, hogy könnyekben tört ki. Az már betegség, ha egy szimbólum miatt sír az ember? Határozott válasz: az!
Olvastam olyat is, ahol a kérdező még gyerek volt, és bátran írogattak neki, hogy nyugodtan legyen sátánista (azaz űzze bátran az összes szex minden formáját, drogozzon, igya magát részegre). De ezeket mind te választod meg, úgy, ahogy akarod.
Ez egy irdatlan nagy betegség. Az ember nem tudja megoldani a saját problémáit, a nyakába szakad ezernyi baj, és ilyenkor már olyan "valami" (legyen az Isten vagy Sátán) felé fordul, akiről azt hiszi, talán segíthet. Aztán másnap megfordul a szerencséje, és isteni/sátáni jelnek tekinti, és elkezd hinni benne. Ember! Az életednek magad vagy az írója! Nem Isten, és nem Sátán!
Az egyetlen baj az, hogy ha ebbe belemegy valaki, akkor az a környezetére is kihat. Nem érzékeli, hogy mit csinál, hiszen amit tesz, azt ő jónak gondolja, és egy idő után eltol mindenkit maga mellől, vagy épp fordítva.
A kezelésnek és a gyógyulásnak pedig csak egy módja van: elmegyógyintézet.
Próbálom megérteni ezeket a dolgokat, de hihetetlen mód nem megy. Talán azért, mert a szüleim engem normálisnak neveltek, és igaz, hogy volt egy-két stiklim, amit már megbántam, de nem mennék bele ilyenekbe.
Akárki akármit mond, nekem ez a véleményem az egészről. Lehet támadni, lehet helyeselni, lehet lökni a hozzáértő dumákat, lehet átkozni, hogy büntetést kapok, vagy majd a Pokol kénköves bugyrában fogok megégni, nem nagyon érdekel.
Szabad ország, szabad élet, szabad szellem, szabad gondolatok. Aki meg a fentebb említett két dologban benne van, annak két kezes gratuláció.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése