Gyíkemberek / gyíklények

    A gyíkemberek egy hidegvérű humanoid faj, első sorban vastag pikkelyes bőrük, éles elméjük és szívósságuk jellemzi őket. Mocsárvidékek vagy erdős hegységek lakói, de minden más éghajlatot és terepviszonyt megtűrnek, kivételt a nagyon alacsony átlag hőmérsékletű területek jelentik: a fagy a gyenge pontjuk. Első sorban állatok húsát fogyasztják, értelmes lényekre átlag körülmények között egyáltalán nem vadásznak, illetve sok gyümölcs is kedvelt a körükben (gabona növényeket nem fogyasztanak, ezekből készült szeszes italt ritkán). A gyengébb immunrendszerű gyíkemberek is elélnek legalább 900, az erősebbek akár 1300 évig is. Pikkelyeik színe nemtől függetlenül általában lehet (méreg- és fenyő-) zöld, lila, narancs, joghurt-sárga és kék. Szemük színe lehet sárga és világos zöld.

    Végtagjaik izmosak és a hosszú kemény igénybevételeket jól bírják: bár nem olyan fürgék és könnyed mozgásúak mint az elfek, a futást (tehát folyamatos megerőltetést) sokkal tovább bírják mint ők vagy az orkok, akár magaslatra felfelé, akár síkon. Más fajokkal szemben általában közömbösek, nem terjeszkedő faj, konzervatív és hagyománytisztelő. Nem kezdeményeznek küzdelmet (mivel nem viselkednek kihívóan és ódzkodnak az erőpróba kihívások elfogadásától, az orkok többsége "barbárnak és gyávának" titulálja őket. A törpék és erdei elfek többsége éppen türelmük és visszafogottságuk miatt tisztelik őket), ám a harcban az ellenség tisztán ellenség, azokkal szemben, akik halálukat kívánják, nem fogják vissza magukat. Harcosaik a gyorsaságot és ügyességet előbbre tartják a nyers erőnél (de nem sokkal megelőzve). Általában lándzsákat és hajítódárdákat használnak, de vannak akik a kardforgatást sajátítják el, és akadnak akik a nehézfegyvereket - mint a csatabárdokat - részesítik előnyben. Küzdelemben erős farkukat is használják. Páncélt vastag bőrük miatt ritkán viselnek, ruhát alig-alig - általában csak nadrágot vagy ágyékkötőt.

     Kisebb és nagyobb közösségekben élnek, de nem ritkák hogy fiatal és kalandvágyó gyíkemberek utazásra adják fejüket, főként mint vándor harcosok. Akadnak közöttük varázshasználók, általában sámánok és segítőik, akik közösségüket segítik mágikus hatalmukkal és vallásilag igazgatják őket. Kerülnek ki közülük mágusok is, ők általában gyengébbek a harcosoknál és sámánoknál, és nem feltétel, hogy okosabbak is legyenek. Vannak olyan egyedek is, akik nem saját fajtájuk között nőnek fel, ők szellemileg könnyen beleillenek adott környezetükbe, külsőleg azonban nem.

     A sztereotípiával ellentétben igen kevés közösség tiszteli istenként a sárkányokat és más (kevésbé értelmes) nagytestű hüllőket, hiszen a gyíkemberek akarata erős, és könnyebben átlátnak a szemfényvesztéseken, mint a legtöbb faj. Éppen ezért őszinték, néha kellemetlenül is (ezt karizmájuk sínyli meg).

    Emlékeztető megjegyzés: humanoid hüllők, NEM emlősök (nagyon kevés felsőtesti különbség van férfi és nő egyedek között).

    A gyíkemberek átlagosan 175 cm magasak és 70 kilót nyomnak.

Gyíkember alfajok

- Kaméleon szkink: a gyíklény társadalom felderítői. Belőlük van a legkevesebb. Komisz csúszó-mászók, akik látatlanságra is képesek, így közel tudnak jutni az ellenséghez.

- Kho-rass: megtermett, felegyenesedett krokodilra emlékeztető gyíkemberek. Legalább 2 méter magasak, fejük masszív és hosszúkás, farkuk pedig hosszan a hátuk mögé ér. Legtöbbjük eléggé ideges és ingerlékeny, hamar fel lehet őket bosszantani, s agresszív természetük miatt hamar megruházzák azt, aki nem szimpatikus nekik.

- Keresztes couzard: mára már kihalt gyíknép, mely agresszivitásáról és minden más faj utálásról volt hírhedt.

- Hreeir: a legértelmesebb gyíkemberek. Teljesen felegyenesedve járnak, görnyedtség, gerinceldeformálódás nem figyelhető meg testalkatukban. Saját nyelvezetük van, amely főleg sziszegő és értelmes szavak egyvelegéből tevődik össze. Hihetetlenül gyorsak; így egy megadott iramban haladva képesek akár a függőleges falazatra is felfutni és haladni rajta (legyen az akár sziklafal vagy üveg).

- Argoniai: a gyíknépek között egy másik értelmes faj, melynek tagjai főleg lopással szerzik mindennapi kenyerüket. Képesek a víz alatt hosszú ideig maradni. Mocsarak környékén élnek. Néha vándorok mellé szegődnek megfelelő zsold fejében. Fülük fejük hátulján helyezkedik el, képesek érzékelni az olyan hangokat is, amit ember vagy más faj nem hall meg.

- Slaad: az Elemi Létsíkok gyíknépe, amelyek az adott lételem energiájából táplálkoznak. Alfajok: kék slaad (víz - képes a víz alatt lélegezni kopoltyú nélkül), halál slaad (negatív energiák - velejéig gonosz teremtmények), zöld slaad (növények - teljes mértékben képes beleolvadni a zöld környezetbe, testét növényi indák és moha fedi), szürke slaad (föld - képes beleolvadni a szürke, földes környezetbe), vörös slaad (tűz - teste immúnis minden tűzvarázslatra, vulkánok közelében, lávatavak mentén él). 

- Falleen: démoni külsejű, akár 250 évet is megélő hidegvérű hüllő humanoidok a Falleen bolygóról, akik kétéltű életmódot folytatnak. Sokszor kalózkodnak és kifosztanak más, gyengébb népeket.

- Tradoshan: fejvadász életmódot folytatnak, mindig vándorolnak bolygóról bolygóra, és kifosztják a sérthetőbb fajokat.

- Gorn: lassú, buta, két lábon járó teremtmények, amelyek sokkal veszélyesebbek, mint ahogy valójában kinéznek. Aki a mancsuk közé kerül, az nem ússza meg. Egy egyszerű szorítással képesek eltörni bárki gégéjét vagy nyakát.

- Snil: mocsaras vidékek lakói, melyek kasztrendszerű társadalomban élnek.

- Slan: a társadalmakban lévő varázslók.

- Kroxigor: óriás gyíkemberek. A fajok között a legtermetesebbek.

- Cwyveh: az egész gyíklény faj ősei ők. A legelső humanoid gyíkemberek, akik még állati intelligenciával rendelkeztek, majd az evolúció következtében több felé szakadt a faj.

- Abinyshi: az egyetlen faj, ami állati intelligenciával rendelkezik, de értelmesnek mondható. A cwyveh faj egyenesági leszármazottai. Éjszakai, ragadozó életmódot folytató lények.

- Abonshel
- Barabel: barbár gyíknép a Barab I. bolygóról, akik könyörtelenül elbánnak minden, területükre betolakodó más fajjal. Két gyomorral rendelkező hidegvérű lények.

- Gazaran
- Sarkan: 2 méternél is magasabb, inkább dinoszauruszra hasonlító faj, mely, mint a többi faj, képes a sötétben látni akár 60 méteres távolságban is. Minden teliholdkor összegyűlnek, hogy elmondják imádságukat, és megköszönjék, hogy léteznek.

- Saurton
- Sztegodon
- Seket
- Szlan: a mágia és olykor a tudományok mesterei. Olyan hatalmas becsben tartják őket, akár a félisteneket. Természetesen mágiával segítenek a harcban.

- Szkink: ezeket a lényeket igazából nem is harcra nevelték, hanem a gyíkemberek mestergyíkjai. Ők az írnokok, tolmácsok papok. Háborúban kizárólag csak járőrökre és hasonló megfigyelő munkákra osztják be őket, mert igazából nincs érzékük ahhoz, hogy igazi harcosok legyenek. A harcokban a szkinkek nem formálhatnak csatasorokat, inkább felbomlott csatározó alakzatokban harcolnak. Általában fúvócsövet, gerelyt és pajzsokat használnak, melyeket az ütközet előtt gyilkos méregbe mártanak.

- Szaurusz: aligátorok hátán harcoló pikkelyesek. Kegyetlenségükről híresek. A hadsereg gerincei. Harcra termettek, s csaknem úgy néznek ki, akár az élő fegyverek. Kemény páncél borítja őket és szinte minden testrészükkel képesek ölni – még a pajzsukkal is, mert még a pajzs is hegyesre és élesre lett tervezve, hogy hatásos fegyverként alkalmazhassák.

- Terraodon: ezeknak a lényeknek van egy különleges támídási módszerük, ha esetleg egyedül néznének szembe az ellenséggel. Ez a támadási mód, az ’’üss és fuss’’. Hatalmas csapást mérnek az ellenre, majd hirtelen eltűnnek. Ezt egészen addig folytatják, amíg az ellenfél ki nem dől, meg nem hal, vagy rájön arra, hogy hogyan lehet védekezni a csapások ellen. E mellett a terreodonoknak együtt hatalmas erejük van, ezért a várfalak betörésére is alkalmasak.