Ent / fapásztor / etunaz

  Beszélő fákként írják le őket, nevük angol-szász eredetű, jelentése óriás. Fapásztoroknak hívják is őket, ami azt jelenti, hogy a mély, sűrű erdőket járják és a fákat védik és beszélgetnek velük. Egyes egyedül az elfekkel értik meg magukat, más fajokkal nem is nagyon állnak szóba, és ki nem állják az orkokat.
  Legtöbbjük 4 méter magasra is megnőhet, de beszámoltak már másfél méteres és sokkalta nagyobb fajokról is. Nagyon sok alfaja létezik. Hosszú lenne végig venni, mivel minden fafajnak létezik ent mása is.
  Azt enteknél kevés nőstény létezik, sokkalta több a hím egyed. A gyerekeket vadállati dühvel védelmezik, ha valamilyen fenyegetést éreznek. Pusztán megjelenésükkel elrettentik az ellenfeleket, mivel iszonyatosan erősek. Képesek pusztán egy mozdulattal egy több tonnás követ elhajítani.
  A sűrű erdőséggel benőtt hegyeket és mocsaras vidékeket kedvelik. Minden ent család egy kisebb tó mellett él, amelyből folyamatosan táplálkoznak. Imádják a humuszban gazdag talajokat. Néha lábaikkal, amelyek gyökérként is szolgálnak, leásnak jó mélyre, hogy felszívják a tápanyagot.

Ent alfajok
- Mélységi ent: az egyetlen faj, mely nem bírja elviselni a felszíni napfényt, így a föld alá költözött és magányosan jár-kel, hogy társra és élelemre találjon. A legveszélyesebb alfaj a többi közül, hiszen minden más lényt utál, amelyek kibírják vagy szeretik a napfényt.
- Treant: talán más nem is létezik a jelenben. A régi kelta druidák sokat beszélgettek velük, hogy megtudjanak egyet s mást a világról és a nem emberi fajokról. Lehetséges, hogy mára már kihaltak, de ha léteznek még, akkor is a kihalás szélén állnak.
- Huorn: az ent faj ősei voltak ők. Az idős, öreg entek voltak a huornok, akiket semmilyen más ent faj nem ér utol bölcsességben és tudásban.
- Dendroid: őserdei, az Egyenlítő mentén dzsungelekben élő faj.
- Erdőent: erdőkben élő entek, akik fajta sokféleségben túltesznek minden alfajon.
- Mammutfenyő ent: az egyetlen alfaj az erdőentek közül, amit úgy gondoltam meg kell, hogy nevezzek. Méretük akár több 10 méter is lehet és koruk több száz évet is elérheti, viszont kevés az, aki megéri az ezer éves kort. Csodálatos egy faj, mégis nagyon kevés létezik belőlük a Földön. Ők is inkább Észak-Amerika erdőségeiben élnek. Akadnak köztük huornok is, az ismert adatok szerint körülbelük 9-10-en lehetnek szerte a világban. Legtöbbjük a világ pusztulását látva mély álomba merülve várja, hogy történjen valami, aminek köszönhetően újra életre kelhetnek.

Dzsinnek

  A muszlimok általánosságban hisznek a dzsinnekben, amelyek szabad akarattal rendelkező lények, akiket Isten füsttelen tűzből teremtett, hasonlóan, ahogy az embereket agyagból.

  A dzsinneknek épp olyan társadalmuk van, mint az embereknek, esznek, házasodnak, meghalnak stb. Az emberek nem láthatják őket, de ők látják az embereket. Olykor szándékosan vagy véletlenül kapcsolatba kerülnek az emberekkel. Képesek jót és rosszat is tenni.
  Az iszlámhoz kapcsolódó mitológiában a dzsinneket lehetséges varázslat segítségével irányítani azáltal, hogy tárgyakhoz kötjük őket. A gonosz dzsinnek szerepe általában megegyezik a keresztény démonokéval, amennyiben szintén képesek embereket megszállni vagy rávenni őket helytelen dolgokra.
  Az elemi síkok lakói. Híresek az erejükről, a ravaszságukról és a szemfényvesztésben való jártasságukról. Néha a fajtársaikkal semleges találkozóhelynek használják az anyagi síkokat vagy hogy olyasféle javakat gyűjtsenek, amelyek nem találhatóak meg a saját síkjukon.
  Páratlan mágikus képességeik vannak, amellyel bárkit átvernek.
  Csak és kizárólag bárányvérbe mártott ezüst tőrrel lehetséges az elpusztításuk.

Dzsinn alfajok

- Jann: a leggyengébb dzsinn fajok egyikének tagja. Lénye a négy legfőbb elemből tevődik össze, és ezért többnyire kénytelen az anyagi síkok valamelyikén maradni. Leginkább a sivatagokat és a rejtett oázisokat kedveli, ahol zavartalanul és biztonságban élhet. A jann társadalom nagyon nyitott, a férfiakat és a nőket egyenlőkként ismerik el. Törzsekben élnek, amelyeket egy sejk vagy egy-két vezír irányít. A legtöbb törzs nomád életmódot folytat, és területeik mérföldek százaira nyúlhat minden irányba. Nagyon hasonlítanak az egyszerű emberekhez kinézetben. Női megfelelője a janni.

- Djinn: a Levegő Elemi Síkjáról származó dzsinn, mely hatalmas lebegő szigeteken él, amelyek 1000 métertől több mérföldnyi szélesig bármekkorák lehetnek. Ezen szigetek fölött egy-egy sejk uralkodik. A társadalom élén a kalifa áll, akit nemesek és hivatalnokok szolgálnak. A kalifa rendelkezik minden djinn vagyonnal két napi utazás távolságig, és a tanácsadója hat vezír, akik a birtokok rendben tartásáért felelnek. Ha egy birtokot támadás ér, akkor hírnökök által hamarosan az egész djinn nemzet tudomást szerez erről és segíteni indul. Egy djinn úgy 3,2 méter magas, emellett körülbelül 270 kilogrammot nyom.
- Efreet: a Tűz Elemi Síkjának dzsinnje. Teste bazaltból, bronzból és az ezeket összeolvasztó lángokból tevődik össze. Híres arról, hogy gyűlöli a szolgaságot, és hatalmas bosszúvágy ébredhet benne, kegyetlen és bárkit képes félrevezetni. Elsődleges otthona a Sárgaréz Város, de a Tűz Síkon bárhol összefuthatunk vele. A társadalom felett a nagyszultán uralkodik, emellett hat pasa szolgál alatta, akik az anyagi síkokkal kapcsolatos ügyekkel foglalkoznak. Egy efreet úgy 750 kilogramm súlyú és 3,6 méter magas.
- Zulfain: dzsinn hercegek, akik sokkalta nagyobb hatalommal bírnak bármely más fajnál.
- Sila: a buddhistáknál ismert dzsinn faj, mely a halandóságot jelképezi.
- Sebitar: a jósok mestere, dzsamrakay fajta mesterdzsinn.
- Sejtan: Kínában és Japánban élő dzsinn.
- Kharad: gyakori közdzsinn, melynek neve szó szerint jótevőt jelent. Olyan alsóbbrendű, mágikus képességekkel felruházott dzsinn, aki a hagyomány szerint mindig a gyengék és elesettek oldalára áll. A köznép körében érthető módon igen népszerű, de egyes teológusok még a létét is hajlamosak kétségbe vonni. 119 lejegyzett történet van, amikor is egy kharad egy bántalmazott, gyenge ember oldalára állt.
- Karaa: arub mesterdzsinn faj.
- Jahrend: harcos közdzsinn fajta. Az Örök Tavasz honának lakója.
- Ifrit: áttetsző, légies teremtmények, akik a Levegő Elemi Síkjának lakói. Drágakövek általi megidézés útján bukkannak fel. Gonosz, alantas lények, akik a fények és érzelmek mágiájával kerítik hatalmukba az embereket.
- Huri: szépséges nőre hasonlító közdzsinn fajta. A kincset érő gyönyörök irányítói.
- Márid: a Tűz Elemi Síkjának lakója, a djinnek esküdt ellenségei.
- Arub: mesterdzsinn fajta, akik a dzsinnhercegek biztonságáért felelnek.
- Dzsamrakay: szintén mesterdzsinn fajta.
- Kahra dzsombata: ők a dzsinn hatalmasok.
- Kahra fellahma: dzsinnherceg fajta.

A görög mitológia lényeinek lehetséges kialakulása

  Mindenki kíváncsian mered a TV-képernyőkre, amikor egy olyan filmet lát, amely valamilyen mitológiai történetet mutat be. Jól esik nézni, ahogy megelevenednek szemünk előtt az istenek, a félig állat, félig ember lények, szörnyek a középiskolában tanult irodalomkönyvekből. Sajnos még nem találták fel az időgépet, hogy visszamehessünk a leggazdagabb időszakba, és mitológiai történetekben változatos országba; oda, ahonnan minden kiindult: Görögország csodálatos szigetére. És ilyenkor sok kérdés merül fel. Vajon a tudósok honnan tudnak ennyi bestiáról? Kinek a fejéből pattantak ki ezek a lények és hogy születtek? Talán csak kitaláció vagy tényleg léteztek? Még ha csak az adott fajból egy példány... de úgy lélegeztek, mint Te vagy én?
  Én nem a történetekben vagy az irodalom könyvekben keresem a megoldást, mégis ezekből indulok ki, hogy megnevezzem a lényeket. Egy olyan oldalt fogok megközelíteni, amellyel el lehet fantáziálni, de próbálom leírni hihető formában, hogy ezek a szörnyek hogyan is alakulhattak ki az évszázadok során, és hogy vajon élnek-e még valahol? Könnyű megmagyarázni egy ismeretlen lény születését az istenekkel, de tudománnyal... nehézkes lesz. A spekulatív biológia, az evolúció és a fantázia fog segíteni abban, hogy elképzeljük minek az átalakulásából, minek vagy kinek a hatására válhattak élő, hús-vér lényekké a görög mitológiáiból és mítoszaiból ismert teremtmények.
  Előre is elnézést kérek, ha a beszámolóm egyes részei kicsit furcsák lesznek, de nem vagyok biológus vagy zoológus. Legnagyobb részt a fantáziámra támaszkodok és keresem a lehetséges válaszokat és reális utakat a kialakulásra.

Vegyük is szépen sorjában a teremtményeket.

Kentaur - mint mindenki tudja ezek az értelmes lények félig ló és félig ember alakban vannak benne a történetekben. Mint a nagy hősök mesterei, csaták hősei, áruló antihősök és még sorolhatnánk.
De hogyan olvadhatott eggyé egy ember és egy ló?
Ha az undorítóbb oldalt szeretnénk megnézni, bár ez elég visszataszító, akkor gondolhatunk arra is, hogy egy ember és egy ló keresztezéséből. De itt közbelép a fertőzés, az utód megszületésének minimális esélye és az emberi undor is. Mégis ki fanyalodna arra, hogy egy lóval közösüljön? Senki. De ha született is volna, akkor is számba kell venni, hogy az utód nem lett volna képes a szaporodásra.
Lehetséges valami kísérlet? Abban az időben még nem volt fejlett a gyógyászat vagy a sejtekkel való tudomány, így még beültetni egy nő petesejtjébe se nagyon lehetett egy hím ló spermiumát.
Másrészt ha született is volna kentaur, nem hinném, hogy pár percen kívül többet élt volna a külvilágban. De ez is egyfajta oldal, amivel meg lehetne magyarázni a kentaur fajt, bár sokakra, ha csak olvassa (vagy rám, aki írja), a hányinger jön rá, ha belegondol.
És a mutáció? Mint ahogy egy filmben mondták az evolúció lényege a mutáció. De nézzük csak meg! Az előző századokban voltak mutációk embereknél, még ha nem is ismerték fel, hogy az betegség. Vegyük példaként az elefántembert. De egy ember nem képes úgy mutálódni, hogy a felső teste nem változik semmit, míg az alsó végtagjai egy ló törzsét, lábait és farkát veszik fel alakként.
Egy őrült tudós sem képes arra, hogy egy elkábított embert egy fej nélküli ló testre műtsön. Mert ha ezt az oldalt vizsgáljuk meg, akkor bizony elég sok időt vett volna igénybe amíg normálisan összeköti a ló és emberi ereket, a szívet és egyéb fontos szerveket. Még a jelenben, de abban az időben pedig főleg lehetetlen.
Az eredeti történet így szól: A legenda szerint Ixióntól származnak. Történt ugyanis, hogy az örökké féltékeny Héra párt keresett magának, hogy megbosszulja Zeusz félrelépéseit. Ixiónt alkalmasnak találta erre a célra, és az ifjú lapita király szerelemre lobbant az istennő iránt. Azonban Zeusz fülébe jutott a találka híre, és egy felhőből megformázta Héra alakját, majd ezt elküldte a légyottra. Ixión pedig nem sokat tétlenkedett, és lefeküdt a felhő-istennővel. Ebből a vad románcból született Kentaur, aki előszeretettel közösült vadlovak kancáival, s így félig ember félig ló alakú teremtmények jöttek a világra.Akkor csak az első bekezdésben található dolgok a valószerűek. Lehetséges ez a magyarázat. Valamilyen őrült lovakkal közösült, majd megszületett a frigyből egy félvér lény, ami tovább párosodott kancákkal. Itt viszont megint szóba jöhet a szaporodási képtelenség.
A lényeg pedig a legvégére. Lehetséges, hogy volt egy ember abban az időszakban, aki betegesen vonzódott az állatokhoz. Ha életképes volt is az utód, akkor csak egy lény létezett. Se több, se kevesebb. Valószínű, hogy ebből indult ki az egész kentaur história.
De!
Csányi Vilmos etológus szerint (A kentaurok természetrajza - Anatómiája, viselkedése és kultúrökológiája) valós teremtményekről (Homohippus sapiens) volt szó, akik mára már kihaltak, viszont 3000-3500 évvel ezelőtt lélegző lények voltak a mediterrán vidékeken. Valószínűleg 20-30 millió éve, a miocén időszakban jelent meg, Dryopithecus és Mesohippus fajok életképes hibridizációjából; anatómiájuk mind a Hominidae, mind az Equidae család bélyegeit mutatja. Sajátosságaik a hat végtag, a két tüdő, a rágógyomor.
És még egyszer de!
Abban a korban nagyon sok támadás érte kívülről Görögországot. A terjeszkedő népek minduntalan el akarták foglalni a gyönyörű országot. A szkíták is ezen népek közé tartoztak, és híresek voltak arról, hogy lovukról nem csak előre, hanem hátra is képesek voltak nyilazni. Talán mikor először látta ezt görög, azt hihette, hogy egy új teremtménnyel van dolga, és ebből indult ki az egész kentaur história.

Unikornis / egyszarvú / monocerosz

    Ló alakú mesés állat, vörös lófeje, fehér lóteste, őzlába és oroszlánfarka van, homloka közepén egyenes hegyes szarvval, mely hatalmas fegyveréül szolgál, de sokan mágikus képességet nyilvánítanak neki. Ez a szarv elefántcsont-fehérségű, 60-90 centiméter hosszúságú. Egy kereskedőnek akár 2000 aranyat is megérhet.

    A patái osztottak. A hímek sörénye a faroknál, a fejnél és áll alatt dúsabb.

    Testhossza 2,4 méter, marmagassága 150 centiméter, súlya 450 kilogrammra tehető. A nőstények valamivel vékonyabb testfelépítésűek.

    A párválasztás egész életre szól. Rejteknek félig nyitott ligeteket választ az általa védelmezett erdő mélyén.

    Hazájának Indiát vagy Afrikát tartják.

    Ókori eredetű hiedelmek szerint szarvának pora minden méreg hatását közömbösíti; az állatot csak úgy lehet elfogni, ha egy szűz leányt ültetnek le útjába, az előtt letérdel, és ölébe hajtja a fejét.

    A legenda szerint csak az láthatja meg, aki saját mélységeibe elmerülve teljes csendben van.

 

Unikornis alfajok 

- Kirin: Japánban honos faj, melynek testét pikkelyek fedik. Úgy gondolják, hogy védekezésképpen szarvából villámokat képes kilőni.

- Ki-lin / quilin / qílín: kínai unikornis, melynek teste teljes egészében lángol.

- Sz
- Trikornis: nem sokban különbözik a közönséges egyszarvútól, csupán homlokán 1 szarv helyett hármat visel. A legritkább faj, ugyanis sokat kipusztítottak a 3 szarva miatt.

- Equitass: ezen fajok között nem léteznek hímek. Minden egyed nőnemű és önmegtermékenyítéssel szaporodnak.

- Haonwelli vágtázó: marmagassága úgy 1,6 méter, teste és mozgása légiesnek tűnik. Háta rövid, de szügye mély és széles, nyaka hosszú és karcsú, feje hosszú, fülei kicsik. Lába bár nem túl vastag, ellenben izmos. Sörénye, farka dús, hosszú, szőrzetével megegyező színű. Szőre selymes, színe csak fehér, ritkábban fekete lehet. Ritkán, de születik egy-két példány, amelyik aranyszínű. Gyors, kitartó, rendkívül intelligens, tanulékony fajta, sokszor a legegyszerűbb jelekből is megérti, mit akar tőle a gazdája. Látszólagos törékenysége ellenére szívós, erős, bár nagy terhek hordására nem alkalmas.

Sárkányok

    A sárkányok az ősi időkből származó, szárnyas hüllők, akiket termetük mellett a fizikai és a mágikus képességeik miatt rettegnek. A legöregebb sárkányok a világ leghatalmasabb lényei közé számítanak.

     Korosodván minden sárkány újabb képességekre tesz szert, és növekszik a hatalmuk is. A termetük ugyancsak az életkoruktól függ, megnőhetnek a néhánytól a 30 méternél hosszabbra is.

    Koruk úgy 1200-1300 évre tehető. De léteznek olyan fajok, amelyek még tovább élhetnek, ezeket öreg sárkányokként ismernek. Viszont belőlük nagyon kevés létezik a világon. Ők inkább mély tárnákban, barlangokban alusszák át a világ változásait.

    Habár félelmetes ragadozók, a dögöt is megeszik és ha igazán éhesek, akkor gyakorlatilag mindenevők. A sárkányok metabolizmusa olyan erőteljes folyamatokkal jár, amelyek során a szervetlen anyagok is lebomlanak. Néhány  faj még az ízlését is ehhez igazítja.

    Bár céljaik egyedenként változóak, minden sárkány igen kapzsi természetű. Folyamatosan harácsolnak, érméket, ékköveket, ékszereket, mágikus dolgokat gyűjtenek takaros halmokba. Ha már sokat összeszedtek, csak élelemszerzés céljából hagyják el rejtekhelyüket.

    A fajok között a többség képes tüzet lehelni, melynek képzése a nyálmirigyek átalakulásával függ össze. Valószínűleg olyan meleg levegőt vagy gőzt, esetleg gázt fújnak kifelé, amely a két éghető anyagot képző mirigynél áthaladva meggyullad és így kerül a kültérbe.

    Rendszertanilag a hüllők közé tartoznak.

    A szóbeszédek szerint a jelenlegi fajok sosem keverednek, csakis akkor kötnek szövetséget, amikor fajtájuk szüksége úgy kívánja.

    Családokban élnek, amelyet egy öreg sárkány alapít meg. Akár életükkel is védelmezik a kicsiket, így a családok főleg hegyvidékes területekre, eldugott völgyekbe szeretnek beköltözni, hogy védve legyenek minden más lénytől.

    A sárkánypár legtöbbször csak két tojást költ ki, a többit úgymond mostohaszülőknek adnak, akik az újonnan kikelt sárkány kölyköt felnevelik, majd visszaviszik a szülőkhöz. Ez egy kölcsönösség, amelynek lényege az, hogy a mostohaszülők és a falu, amelyben élnek védelmet kapnak, míg a sárkány család új egyeddel gazdagszik.

    Minden sárkány bőre vastag, és ha egy lenyúzott bőr egy mester kezébe kerül, akkor ott tökéletesen védő vért születhet.

Sárkány alfajok

- Korcs sárkány: mind méretükben, mind fizikai és szellemi képességeikben messze elmaradnak az igazi sárkányok mögött. A 15 méterestől a 70 méteresig fordulnak elő.

- Őssárkány: a legősibb sárkány faj, mely elérheti a 150-200 méteres hosszúságot, a fejét 35-40 méter magasra képes felemelni.

- Fekete sárkány: heves vérmérsékletű, ravasz és rosszindulatú. Mélyen ülő szemei és jellegzetes orrnyílása miatt "koponyasárkányként" is szokták emlegetni. Feje két oldalán a pofacsontokból két csavart, íves szarv mered előre, amely az életkorával együtt növekszik, és nem zavarja a sárkányt semmiben. Pikkelyei vékonyak, kicsik és csillogóak, idővel azonban megnövekednek, megvastagodnak és fényük eltompul. Nagy, sáros barlangban vagy több barlangot összekötő, földmélyi alagútrendszerben él, rothadó növények és poshadt, talán valamennyire savas víz szaga veszi körbe ezeket a helyeket. Főként halakkal és egyéb vízi élőlényekkel táplálkozik, de néha megkívánja a vörös húst, amit letesz a rejteke közelében néhány napra, hogy egy kis "zamatot" kapjon. Vonzódik az érmékhez.

- Kék sárkány: irigyen védelmezi területét. Az egyik olyan sárkányfaj, amely kifejlesztette a fúrás képességét, így a föld alatt is képes mozogni. Könnyen felismerhető nagy füleiről, és az orrán meredő szarvakról. A pikkelyei a szikrázó azúrtól a mély indigókékig változatos színekben pompáznak, a vég nélkül homokot fújó sivatagi szél fényesre csiszolja őket. Ahogy korosodik, a pikkelyek mérete nem nagyon változik, bár keményebbek és vastagabbak lesznek. Közöttük folyamatosan apró szikrák csapkodna a sárkány teste által gerjesztett statikus elektromosságnak köszönhetően. A szikrák felerősödnek, amikor dühös vagy harcol, ilyenkor ózonszag lengi körbe. Szeret a forró homokon napozni, és általában nappal repülve közlekedik, mivel szereti a magas hőmérsékletet. Nagy földalatti barlangokban lakozik és kincseit is ott halmozza fel. Néha kénytelen kígyók és gyíkok húsát enni, de legjobban a tevéket szereti.

- Zöld sárkány: igen agresszív, gondolkodás nélkül megtámad mindenkit. Pikkelyei vékonyak, kicsik és sötétzöldek, szinte feketének látszanak. Ahogy korosodik, pikkelyei kivilágosodnak és megnövekednek, fűzöld, smaragd és olajzöld színekben pompáznak. A fejétől kiindulva a nyakán tüskés taraj fut végig, és még félelmetesebbé teszi megjelenését. Rejteke minél öregebb erdőkben, minél nagyobb fák között található, de kedveli a helyoldalak barlangjait is. A barlang könnyen fellelhető a belőle áradó klóros szag miatt. Habár éhesen minden felzabál, de leginkább az elfek és sprite tündérek húsát kedveli legjobban.

- Vörös sárkány: szinte sohasem elégszik meg kincse mennyiségével. Irigy és hiú, ami folyamatosan tükröződik a büszke tartásában és a fanyalgó pofáján. Kiskorában pikkelyei fényes bíborosak, majd fiatal kora végére a pikkelyek elsötétülnek, fényük eltompul. Korosodván megnövekednek, megvastagodnak és keménységük már a fémekével vetekszik. A taraja és szárnyai a végek felé lilás vagy szürkéskék árnyalatúak, ami idővel egyre sötétedik. Szembogara az évek suhanásával teljesen elhalványodik, és az idősek szeme már úgy néz ki, mint két lávagolyó. Nagy barlangokban szeret lakni, amely a föld mélyére nyúlik. Ezek levegőjét a teste gerjesztette hő és kénes szag tölti be. Alapvetően húsevő, és kedvencei közé tartozik az ember és az elf.

- Fehér sárkány / jégsárkány / fagyos sárkánygyík: a legkevésbé intelligens sárkányfélék közé tartozik. A pofáján inkább jelenik meg az egyszerű elme vadsága, mint a nagyobb hatalmú rokonok büszkesége. Pikkelyei számtalan tükörként csillognak. Ahogyan öregszik, úgy ez a fény eltűnik és a pikkelyek színe sápadt kékbe vagy világosszürkébe fordul némi fehérrel keverve. Könnyen felismerhető a csontos fejéről és az enyhén szúrós szagról. Rejteke általában egy hatalmas jégbarlang vagy egy hűvös lyuk a föld mélyén. Szinte mindent megeszik, de csak a fagyott ételt kedveli. Természetes ellenségei a fagyóriások, akik húsáért és bőréért vadásznak rá.

- Sárgarézszín sárkány: beszédes teremtmény, sok hasznos információt ismer, amit sok-sok ígérettel lehet kiszedni belőle. Születésekor pikkelyei még fénytelen barnák, csak később veszik fel a jellegzetes sárgarézszínt. A fejét nagy és sima lemezek borítják, amelyek a pofacsontokból nőnek ki, és a szélük az öregedés során egyre élesebb lesz. A taraja és szárnyai a szélük felé haladva egyre zöldebbek, és az idő múlásával elsötétednek. Szembogarai is elhalványodnak az idősödés hatására. Szereti a száraz hőséget, és ideje nagy részét a napon tölti. Körülötte fémes szag terjeng, ahogyan a magasra helyezett, keletre néző barlangjából is. A lény területén sok olyan hely van, ahol kényelmesen napozgathat és elkaphatja a vándorokat egy jó beszélgetésre. Képes elegendő folyadékot kinyerni a hajnali harmatból, amit hosszú nyelvével nyalogat le a levelekről.

- Bronzsárkány: szereti a háborúskodást és gyakran csatlakozik seregekhez, természetesen jó fizetségért. Kiskorában pikkelyei sárgák, némi zölddel átütve. Idővel a színei lassan sötétednek, gazdag tónust vesznek fel. A nagyon öreg sárkányok pikkelyeinek a széle már kékesfekete. Jó úszó, a lábai úszóhártyásak, teste áramvonalas. Szembogarai idővel zöld gömböknek tűnnek. Mély víz közelébe szeret élni, gyakran hűsöl benne vagy vadászik gyöngyökre a fenekén. Kedveli az olyan barlangokat, amelyek csak víz alatt közelíthetőek meg, de rejtekük mindig száraz. A lényt és lakhelyét egyaránt a tenger illata lengi körbe. Főként vízi növényekkel és hasonló tengeri étkekkel táplálkozik, bár különösen kedveli a cápahúst.

- Vörösrézszín sárkány: javíthatatlan tréfamester, szereti a vicceket és találós kérdéseket. Többnyire jó természetű, de a vérében van a kapzsiság. Jó ugró és famászó a testfelépítésének köszönhetően. Születésekor pikkelyei barnás színűek, enyhe fémes beütéssel. Idővel a pikkelyei kisimulnak, és felveszik a vörösrézszínt. A nagyon öreg sárkány pikkelyei zöldes árnyalatot kapnak, szembogarai pedig idővel két türkiszöld gömbhöz hasonlítanak. Kedveli a száraz, sziklás felvidéket és a hegységeket. Szűk barlangban lakik, amelyeknek bejáratát gyakran elrejti a földet befolyásoló képességei segítségével. Szeret vadászni, jó sportnak tartja és legalább olyan fontosnak, mint az evést. Mindent megeszik, beleértve a fém tartalmú érceket is. Ennek ellenére kedvencei a skorpiószörnyek és más mérges teremtmények.

- Arany sárkány: kegyes és bölcs lény, gyűlöli az igazságtalanságot és a hamis játszmákat. Gyakran kezd öncélú kalandozásokba, hogy valami jót cselekedjen. Születésekor pikkelyei sötétsárgák aranyszín foltokkal. Idővel ezek a foltok terjeszkednek és felnőtt állapotban már teljesen arany színűek. Idős korában szemei leginkább két olvadt aranygömbhöz hasonlítanak. A lény körül mindig sáfrány illata terjeng. Bárhol megél. Lakhelyére jellemző, hogy mindig kőből készül, legyen az barlang vagy kastély. Rendszerint hűséges őrzőkkel veszi magát körbe, akik figyelmeztetik a veszélyre. Felhő vagy viharóriások kötnek vele szövetséget. Leginkább a gyöngyöket és a kis ékköveket kedveli.

- Ezüst sárkány: megsegíti a jó jellemű lényeket. Pikkelyei ezüstös fénnyel áttört kékes-szürkék, de mire a felnőttkorba lép, addigra ezüst árnyalat teljesen átveszi az uralmat. A fején lévő pikkelyek formája miatt néha még "pajzsos sárkánynak" is nevezik. Ahogy korosodik, szemei két higanyszerű gömbre kezdenek hasonlítani. A magas hegycsúcsokat kedveli, és mindig halovány esőillat kíséri. Előfordul, hogy felhőkbe költözik be, ilyenkor kialakít egy szilárd területet, ahová a tojásait rakja le.

- Kínai sárkány: tojásuk 3000 évig nem kel ki. Amikor eljön az ideje, akkor a sárkány azonnal eléri felnőttkori méretét és az égbe emelkedik. Nincs szárnyuk, önnön energiájuk segíti őket repülni. Az időjárás urai, vizek őrzői és a változás jelképei ők. Négy karom található a lábaikon.

- Japán sárkány: a tengerek és folyamok urai. Csak három karmuk van a lábain.

- Vihar sárkány: harcuk a levegőben a viharokat, víz alatt az árvizet okozza.

- Koreai sárkány: nem annyira elterjedt faj. Négy karmot visel minden lábán.

- Sárga sárkány: csak akkor jön elő a folyójából, ha az országon szent ember uralkodik.

- Walesi zöld sárkány: Zöld pikkelyeivel remekül beleolvad a környezetébe, a zöld mezőkbe.A hegyvidéket csak tojásrakáskor keresi fel. Ezért itt külön rezervátumot jelöltek ki a fajta részére. Jellegzetesen, dallamosan üvölt, ezáltal könnyen felismerhető. Karcsú lángcsóvákat fúj. Juhokkal táplálkozik, az emberek elől elbújik. Tojása földszínű, zölddel pettyezett.

- Antipoduszi opálszemű sárkány: Új-Zélandon fordul elő, túlnépesedés esetén némely példányok Ausztráliába telepedhetnek át.Lakóhelye sárkányoktól kissé szokatlanul nem a hegyek, hanem völgyekben tanyázik. Közepes termetű, súlya 2-3 tonna. Szivárványszínű pikkelyeivel talán a legszebb sárkányfajta.Szeme csillogó, sokszínű, pupilla nélküli - innen ered a fajta neve is. Természete békés, csak akkor vadászik, ha éhes. Kedvenc zsákmánya a juh, de nagyobb állatokat is elejthet. Az Ausztráliába települők nagy mennyiségű kengurut mészároltak le. Tojása sápadtszürke, könnyen össze lehet téveszteni az őskövületekkel.

- Hebridai fekete sárkány: A Brit-Szigeteken honos, agresszív faj. Hossza a 9 métert is elérheti. Fekete pikkelyei durvák, szeme fénylő bíborpiros. Hátán borotvaéles taréjsort, farkán nyíl alakú tüskét visel. Szárnya a denevéréhez hasonlít. Egy példány vadászterülete 250 négyzetkilométeres. Kedvenc zsákmánya a szarvas, de nagytestű kutyákat és szarvasmarhát is rabolhat.

- Kínai gömblángsárkány / oroszlánsárkány: A Távol-Kelet egyetlen sárkányfajtája. Igen attraktív megjelenésű. Hosszú testét sima, vörös pikkelyek borítják, fitos orrban végződő pofáját aranyszínű tüskék keretezik.Szemei látványosan dülledtek. Testsúlya 2-4 tonna. Orrlyukain gomba alakú tűzcsóvákat fúj, innen kapta a nevét. Agresszívek, de fajtársaival szemben béketűrőbb, mint más sárkányok. Még a vadászterületüket is hajlamosak megosztani egy-két másik sárkánnyal. Zsákmányol mindenféle emlősállatot, kedvenc prédája a sertés, és sajnos az ember. Élénkpiros, arannyal pöttyözött tojásaik héja rendkívül keresett cikk a kínai varázslók körében.

- Magyar mennydörgősárkány: A legveszedelmesebbnek tartott sárkányfaj. Óriásgyíkszerű testét fekete pikkelyek borítják. Szarvai és faroktüskéi bronzvörösek, szeme sárga. Kivételesen hosszú, akár 15 m-es lángcsóvát tud fújni. Kecskét, juhot, ha teheti, embert eszik. Cementszürke tojásának héja nagyon vastag, az ivadékok a farkukon már kifejlődött tüskékkel nyitják fel.

- Norvég tarajossárkány: Hasonlít a magyar mennydörgőhöz, de faroktüskék helyett éles tarajt visel a gerince mentén. Nagytestű szárazföldi emlősökkel táplálkozik, és sárkányoktól szokatlan módon a vízi állatokat sem veti meg. Fajtársaival szemben nagyon agresszív, állománya erősen megcsappant. Tojása fekete. A kikelt kicsinyek más fajtákhoz képest sokkal korábban, 1-3 hónaposan már tudnak tüzet fújni.

- Perui viperafogú sárkány: A legkisebb és leggyorsabb röptű sárkányfajta. Testhossza csupán 4,5 méter. Pikkelyei simák, rézvörösek, hátán fekete taréjfoltok találhatóak. Fején két kurta szarvat visel. A fogaiból erős méreg csöpög. Bár jól elélhetne kecskén és szarvasmarhán, az emberhúst sem veti meg.

- Román hosszúszarvú sárkány: Pikkelyei élénkzöldek, fején hosszú, aranyszínű szarvpár pompázik. Zsákmányát először a szarvaival megsebesíti, majd tüzet fúj rá. Sajnos ennek a sárkányfajtának őrölt szarva fontos bájitalok alapanyaga, miáltal állománya az állandó vadászat miatt drasztikusan lecsökkent. Ezért őshazájában, Romániában nagy kiterjedésű sárkányrezervátum található.

- Svéd sróforrú: Tetszetős külsejű, ezüstkék pikkelyes sárkány. Orrlyukain vakító kék színű szúrólángot fúj, amely pillanatok alatt hamuvá porlasztja a csontokat, vastag gerendákat is. Főként vad, lakatlan hegyvidékeken élnek, így a statisztikák szerint ez a sárkányfajta ölte meg a legkevesebb embert. A sárkány bőre értékes alapanyag: kesztyűket, bőrpajzsokat készítenek belőle.

- Ukrán vashasú: A legnagyobb testű sárkányfajta, súlya akár 4 tonna is lehet. Nagy tömege miatt a többi sárkánynál lassabban repül. Nagyon veszélyes: ha esetleg egy házra száll le, az rögtön összeomlik. Pikkelyei fémszürkék. Szemei vörösek. Karmai feltűnően hosszúak és élesek.

- Vársárkány: elhagyatott kastélyokban, várakban szeret meghúzódni. Róla mintázták a mesék sárkányait, amik hercegnőket tartanak fogva és szüzeket falnak fel.

- Tarajos sárkány: az alfajok között a legnagyobb és leghosszabb tarajjal rendelkező fajta.

- Szikla drakón: sziklás területek lakója. Teste olyan szürkés színt vett fel, amellyel könnyen beleolvad a sziklás háttérbe.

- Pszeudosárkány / álsárkány: Mérete nem sokkal nagyobb egy felnőtt törpénél. Rengeteg színárnyalatban előfordulnak, kezdve a bíborvöröstől, a sötét színeken át a halványabbakig mindenben. Azért nevezik őket álsárkányoknak, mert nem a sárkányok családjába tartoznak. Noha megtévesztésig hasonlítanak rájuk, még csak közük sincs egymáshoz. Tűzokádásra nem képesek, egy különleges Tűzkő segítségével kaphatják meg ezt a képességet. Általában békés természetűek, a legtöbb szörnyhöz hasonlóan csak akkor támadnak, ha veszélyben érzi magát. Bárhol fellelhetőek; olyan sok van belőlük, hogy még a kereskedőknél is tucat számra megvásárolhatóak. Nagyrészt dögevő állatok.
- P'eng-niao: ez a faj is kissé távol áll a sárkányoktól, mégis valamilyen szinten köze van hozzájuk. Feje egy kínai sárkány fejéhez hasonlít, viszont testét tollak fedik.
- Ötszarvú: testén nem található egy darab csontkinövés sem, helyette - mint a nevében is olvasható - fején öt szarv van.
- O goucho 
- Metál sárkány: a legkeményebb pikkelyű sárkányfaj, melynek testéről minden támadás lepattan.
- Mushussu / muš-ḫuššu / muš-ruššu / ragyogó sárkány: akkád sárkány, mely külalakjában egyesíti az oroszlán (mellső láb), sas (hátsó láb és karmok), kígyó (nyak és nyelv) és skorpió (farok) vonásait. Fején szarvakat is visel.

- Krayt sárkány: akár 45 méterre is megnövő, 2000 kilogramm tömegű faj. Kora elérheti a 100 évet is. A Tatooine bolygó lakója, melynek két alfaja létezik: a kanyon krayt és a hatalmas krayt.

- Kell sárkány / varangysárkány: röpképtelen sárkány faj, melynek fogazata ugyanolyan, mint a cápáké, de sokkalta élesebb. Hatalmas ugrásokra képes.

- Duinuogwuin / csillag sárkány: körülbelül úgy néz ki a teste, mint egy százlábúé, hátán denevérszárnyakat visel, feje inkább egy kutyáé, mint egy hüllőé. Testük 10-100 méteresre is megnőhet. Képesek az űrben lélegezni.

- Rancor: szintén repülni képtelen faj, mely veszélyes és vérszomjas. A mocsaras, sötét, párás területeket kedveli. Bármit felfal, ami az útjába kerül.

- Hósárkány: vakítóan fehér bundája nem csupán a hideg ellen tökéletes öltözékként funkcionál, hanem egyben olyan eleganciát sugároz, mely előtt még a legszkeptikusabb egyének is kénytelenek fejet hajtani.

- Cseng hősárkány: a hidegre immúnis, szárnyaktól mentes, de saját energiából repülni képes faj.

- Yuong tűzsárkány
- Európai sárkány / draco occidentails magnus: Ez a kiválóan repülő faj meghódította az egész világot,így ma minden hegyvidéken előfordulhat.Leggyakrabban Európában lehet látni(bár ott is ritkán),néha meg lehet pillantani egy sziklaormon,a fiatal egyedeket pedig egy matuzsálemi fenyőfa ágai között.Mivel ideje nagy részét a barlangjától távol,a levegőben vadászva tölti. 14 méter hosszú, 4-5 méter magas, izmos felsőtest, hátán, farkán és gerincén feltűnő pikkelyek; szúró vaskos tüskék a gerinc mentén;" nyílhegy" végű farok. Vörös, zöld, fekete vagy arany színű; hasa alján a bőr színe tompább, halványabb, a páncélzata pedig vékonyabb, mint a hátán vagy az oldalán; a rendkívül idős példányok szinte hófehérek. Az egyes példányok fejmérete, valamint a fején található tüskék, szarvak és bőrnyúlványok száma eltérő lehet. Az időssebb hímek orrán jellegzetes orrszarv. A feje két oldalán tüskés bőrnyúlvány látható. Tápláléka nagy testű növényevők, például az őz, szarvasmarha, birka, emberi lakhelytől eltávolodott egyéb háziállatok. Embert, ez utóbbi keserű íze miatt csak akkor fogyaszt, ha más táplálékot nem talál. Ritkán hallatja hangját, de lehet halk morgás vagy torokból feltörő fülsüketítő üvöltés is. Ha tetszését akarja kinyílvánítani éles hangon fütyül.Vadregényes hegyvidékek, tőzeglápok, tűlevelű erdők, távoli szigetek lakója. Rejteke hegyi vagy tengeri barlang, szinte mindig távol az emberektől, lehetőleg csak egy bejárattal. Tojása márványos barna vagy lila, gyakran kék foltokkal vagy erezettel, mint szinte minden fajnál, a költési idő 36 hónap. Fészkét általban barlangokban építi kisebb kövekből, a fiókát az anya egyedül gondozza. Az európai sárkányfiókák erős gyűjtőszenvedéllyel születnek, anyjuk pedig gyakran elkényezteti őket, és mindenféle csillogó csecsebecsével béleli ki a fészket. A kicsinyek teste élénkzöld vagy vörös, végtagjai alatt halványabb zöld, néha sárga pettyes, háromévente vedlik, színe fokozatosan sötétedik.

- Tradd: közönséges sárkány.

- Tacu: szintén közönséges sárkány.

- Súhassar-sárkány

- Fellegsárkány: a magas, ritka levegőt kedveli. Hegycsúcsokon szeret tanyázni, a felhők felett, ahol a kereső szemek előtt rejtve van.

- Fejetlen sárkány: neve ellenére van feje, pusztán a nyak hiányzik, illetve nagyon rövid.

- Gránit sárkány: a metál sárkány után a legkeményebb bőrű faj.

- Zsáksárkány: talán a legkisebb faj, mely még egy zsákban is elfér feltűnés nélkül. Nem képes tüzet okádni.

- Drak: humanoid szerű sárkányok szárny nélkül, a kelleténél magasabb intelligenciával és gonoszsággal.

- Zmaj: leginkább a zöld sárkány kisebb, kicsinyített mása.

- Erdei sárkány / róhodrin
- Barlangi sárkány / draco troglodytes: Nyirkos, mocsaras vidékeken él, általában a táplálék, például egy nyúlüreg közelében. Ezeknek a kígyószerű lényeknek a szárnya csökevényes, repülni nem tudnak. Kedveli a mocsaras üregeket és a sík vidéket, ellentétben a nagyobb rokonaival, akik a sziklás hegyvidéket szeretik. Bár ő is gyűjt kincseket, inkább méreggel és nem tűzzel harcol. 9 méter hosszú, 1-2m magas. Színe őzbarna, tompavörös, zöldeskék. Tápláléka közé beletartozik a nyúl, az őz, háziállatok és elkóborolt gyerekek.

- Szolgasárkány / draquiis seqentuuis / draquuis: mágikus úton teremtett lények. E közel két méteres lények a sárkányok kicsi másai, ám korántsem félelmetes, pusztító leheletükrõl nevezetesek - hiszen egy draquiis nem hogy lángförgeteget, de egy apró füstpamacsot sem tud torkából kibocsátani. Leginkább a forró övi erdők lakója, kedveli a magas, dús lombozatú fákat, ahol könnyen elbújhat a nagyobb termetű ragadozók elől. Efféle faóriásokra telepíti a fészkét is. Akár 450 évig is elélhet.

- Wyvern / draco africanus: kisebb testű sárkányok, melyeknek csak lábuk van, míg mellső lábaik a szárnyba olvadtak.

- Tűzsárkány: tűz okádásban mesterfokon álló sárkány faj.

- Lilasárkány: egész testét lila pikkelyek fedik, amely jól elrejti a sötétben. Egyedül sárgán világító szemei árulhatják el.

- Lángsárkány: a tűzsárkányok kisebb alfaja.
- Kemurián sárkány
- Ködsárkány: nyálmirigyei mellett 2 másik mirigy is kialakult a szájában, amelyek segítségével egyszerre tüzet és ködszerű gőzt is képes okádni.
- Jégsárkány / eccydoo'rr / draco occidentails maritimus: évente több ezer kilométert vándorol az Északi-sarkvidéktől a Déli-sarkra, hogy az év nagy részében a kedvelt sötét, téli tájon tudjon vadászni. A sarki csér mellett, amely évente 35 000 kilométert tesz meg az Északi-sarktól a Déli-sarkig és vissza, a jégsárkány a Föld második legkitartóbb vándorló élőlénye. A sarkvidéken bejárt útvonalukról szinte semmit sem tudunk - mindössze egyszer-kétszer kerültek az eltökélt felfedezők szeme elé -, a sarkvidékek között azonban az erős teleszkópokkal felszerelt sárkánytudósok nemhiába kémlelték az eget tiszta tavaszi és őszi estéken, sikerült viszonylag pontos képet kapniuk az útvonalukról. Lakóhelye gleccserbe vagy jéghegybe vájt, tengerre néző barlang. A felnőtt egyedek 12 méter hosszúak, 3,5-4,5 méter magasak. Színük fehér, esetleg kékes- vagy rózsaszínes fehér. Táplálékuk óriás tintahal, jegesmedve, kardszárnyú delfin, rozmár, leopárdfóka.

- Holttestszaggató / niohoggr: holttestekkel táplálkozó, temetőkben élő sárkányfaj.
- Harci sárkány: mágikusan kitenyésztett faj, melyek testét vért fedi, ami már a testüket képezi, ugyanis valamilyen fortéllyal az izmaikba, inaikba építették a vérteket.
- Holdsárkány: csak akkor jön elő barlangjából, amikor teli Hold van. A legcsodásabb faj a többi közül. Teste hófehér, és különös fényben pompázik, amikor a Hold fénye éri.
- Homoksárkány: sivatagos területeken élő faj, mely arra szakosodott, hogy a homok alatt közlekedik.
- Földsárkány: hasonló a homoksárkányhoz, csak sokkalta keményebb bőrrel rendelkezik és föld alatti életmódot folytat.
- Figyelő féreg
- Csontvázsárkány / dracolich: olyan sárkányok csontváza, amelyet valamilyen nekromata kelt életre.
- Dérsárkány: csak pirkadatkor képes előjönni, ugyanis a sem a sötétben, sem a nappali fénynél nem képes tájékozódni.
- Dragonne: teste eléri a 12 láb hosszúságot, és a 700 font súlyt.
- Árnyéksárkány: hasonló a dérsárkányhoz, de ez a faj csak éjszaka képes mozogni.
- Ajatar / Äi / Äijo / Äijattar: finn faj, mely pestist és más betegségeket terjeszt.
- Arany védelmező: hasonló az arany sárkányhoz, csak testét aranyvértek fedik.
- Erszényes sárkány: a leggyakoribb ausztrál sárkány, melynek tüzes erszényében fejlődnek a kölykök, és leheletében kék füst található.
- Lung: Kínában a leggyakoribb, nagy testű faj.

Nimfák

    A szépség, a termékenység, a természet alkotó és tápláló erőinek megtestesítői. Különösen szép helyekhez vagy tájakhoz kötődnek; otthonaik a hegyek, völgyek, hűs barlangok, ligetek, fák, patakok és folyók; dús réteken táncolnak, virágos mezőkön pajzánkodnak, mindig jókedvűek és gyakori célpontjai az életerős szatírok szerelmi vágyainak – az élet mozgalmasságát mutatják be. 

    Istenek, istennők kísérői.

    Elnevezésük a fiatalságot és a házasulandó kort, a férficsókra érett lányt jelöli.
  Alakjaik a természet minden területét át-, és átszövik. Kiemelt kötődésük a vizekhez, forrásokhoz és folyókhoz az élet folytonosságát, a múló időt jelképezi.
   A nimfák alakja jóval régebbi, jóval ősibb, mint a klasszikus antik kor, kultuszuk gyökerei a sámánizmusban keresendők – a helyek, a növények és az állatok megtestesülései – elemi lények.

 

Nimfa alfajok
- Alszeida: völgyek, berkek nimfái.
- Napaia: szurdokok, völgyek nimfái.
- Auloinad: legelők nimfái.
- Leimakid: rétek nimfái.
- Oreasz / atlantida / dodonida / nüsziada: a hegyek, völgyek, vízmosta szakadékok lakói és gondozói. Tizennégyen vannak: Britomartisz, Kunosoura, Külléné, Ekhó, Nomia, Oinoné, Pitüsz + a plejádok.
- Plejád: a hegyek, völgyek, vízmosta szakadékok lakói és gondozói. Heten vannak: Alküoné, Élektra, Kelainó, Maja, Meropé, Szterópé, Taügeta.
- Minthe: a menta nimfái.
- Heszperisz: a boldogság kertjének őrzői és gondozói. Kertjük a világ nyugati sarkában volt, egyesek szerint Árkádia hegyei között. Heten vannak: Aegle, Arethusza, Erütheia, Heszperia, Heszpera, Hesztia, Heszperusza.
- Heleasz: a lápok nimfái.
- Ókeanida: Ókeanosz és Thétüsz istenek lányai, akik háromezren vannak. Elsősorban a „külső tengerek” lakói és gondozói, de a mondavilág néhol források, folyók, tavak, virágok és felhők patrónusaiként is említi néhányukat. Néhány fontosabb nimfa: Admété, Amphitrité, Aszia, Kallirhoé, Clitunno, Klütia, Klümené, Dioné, Dórisz, Eudóra, Élektra, Eurünomé, Ianthé, Méloboszisz, Meropé, Perszé, Pleioné, Sztüx, Telesztó, Tiberinus, Tibertus, Tükhé, Volturnus, Zeuxó.
- Néreida: kék hajú, tengeri nimfák. A tenger mélyén, ezüstös barlangokban laktak, és tánccal, zenével szórakoztatták magukat valamint a tenger többi istenét. Mint jóságos és segítőkész istennők, oltalmazták a hajósokat és gyakran kísérték útjára Poszeidónt. Ötvenen vannak.
- Naiasz / najád: a nimfák azon csoportja, akik a források, kutak, patakok és csermelyek gondozói. A friss vizek megjelenítői. Oly szorosan kötődnek az általuk gondozott forráshoz, hogy ha a vizet elhagyják és testük megszárad, meghalnak. Huszonöten vannak.
- Múzsa: a költészet, zene és tudományok nimfái. Ők adnak ihletet azoknak, akik valamilyen tudománnyal foglalkoznak. Kilencen vannak: Kalliopé, Terpszikhoré, Thaleia, Melpomené, Polühümnia, Euterpé, Erató, Kleio, Uránia.
- Lampada: az alvilág nimfái.
- Ruszalka: orosz meztelen, derékig érő hajú lányok, akik egy évben egyszer, tündérvasárnap mutatkoznak. Hajnaltól késő estig sétálnak, táncolnak és a magányos fiatalembereket magukhoz csalogatják, majd megölik. Határokon nem kelhetnek át.
- Lojma: orosz ruszalkák, akiket elátkoztak, békává varázsoltak. Nagy testű, nagy fejű, üveges tekintetű lények, amelyek a mosóasszonyok által kiterített ruhákon szeretnek hancúrozni. Csak egy bátor férfi csókja változtatja őket vissza emberré.
- Villő: fűzfa nimfák, akik tavaszt hoznak.
- Aspares: a hindu mitológia vízi nimfái.
- Dryád / drüasz / dryas: a fák lelkei, a tölgyfák nimfái. Természetfeletti módon nagyon hosszú életűek. Sorsuk összefonódik élőhelyükkel és jellemzően velük együtt lépnek a túlvilágba. Négyen vannak: Meliai, Daphné, Leuce, Epimeliad.
- Melia: a manna és a kőrisfák nimfái. Hárman vannak: Andraszteia, Ida és Melissza. A testvéri közösség megszemélyesítői, akik a természetben csoportosan élnek és együttesen jelennek meg ha segítségül hívják őket.
- Hamadriád / hamadrüasz: az erdők, ligetek fáiban élő teremtmények, a fák lelkei. A hamadrüaszok együtt születtek a fákkal, és a fa pusztulása egyben a benne lakó nimfa halálát is jelentette.
- Namf: vízi nimfa.
- Oreád: hegyi nimfák Görögországban.
- Krenaia: források nimfái.
- Limnad / limnakida: tavak, álló vizek nimfái.
- Pegaia: kutak nimfái.
- Nephelai: felhő nimfák.
- Astakosziák: a britt Astakos tó nimfái
- Aurai:  szellő nimfák.
- Naiadész: forrás nimfák.
- Leimonidész: legelő nimfák.
- Anthuszai: virág nimfák.
- Potameida: folyók, patakok nimfái.

- Eleionoma: mocsarak nimfái. Testük zöld színben pompázik.
- Szennjó: a nimfák között a legszebbek.

Sellők

Ugyanolyan érzelmeket élnek át, mint az emberek, ugyanazok a félelmeik és az örömeik is. Lételemük a víz, ám e kötelék nem oly szoros, mint hinnénk. Otthonaik a csendes vizű folyók, elhagyott, kristálytiszta tengerszemek, sőt barlangokban rekedt kicsiny tavak. Házakra, épületekre nincs szükségük, hiszen otthonuk mélyebb vizei megóvják őket a természeti csapásoktól. A közhiedelemmel ellentétben a sellők tüdővel lélegeznek és megfulladnak, ha a víz alá szorítják őket. A tüdejük azonban hihetetlen módon alkalmazkodott a vízi életmódhoz. Gyöngyhalászokat megszégyenítő teljesítményre képes még a legifjabb is közülük.

A hiedelem szerint a sellők mágikus lények és varázslattal csábítják el az utazókat, hogy tavukba fojtsák őket. Ez több szempontból sem igaz. A sellők hihetetlenül tisztelik az életet. Egyik tilalmuk szerint fizikai bántalmat senkinek sem okozhatnak. Még egy egyszerű pofont sem, még akkor sem, ha a másik kiérdemelte. Fizikai mivoltuk tiltva van a harc minden formájától. A sellők azonban így védtelenek lennének, ezért a korok során ellestek bizonyos fogásokat az embernépektől. Ezek a fogások mind mágikusak és ezekre nem érvényesül a fenti tilalom, ám – ha csak lehet - ezzel sem okozzák mások pusztulását. Jobban szeretik az érzelmek és gondolatok szelíd manipulálását, mint az ész nélküli pusztítást.

Társadalmuk a családra épül. Egy tavat, tengerszemet általában egy család ural, ők látják el védelmét, ők gondozzák vizeit. Megtörténik olykor, hogy egy sellőt a család kitagad. Ilyenkor kénytelen elhagyni otthonát és új hazát keresni, de feljegyeztek olyan esetet is, amikor egy sellő önnön döntése alapján hagyta el családja vizeit.

A sellők kizárólag nőneműek. Ennek okát számos tudós kereste, de eleddig nem talált rá senki megfelelő választ. Minden évben egyszer – egészen a harmadik gyermek születéséig – a sellőkön különös izgalom uralkodik el és elindulnak párt keresni maguknak. A szárazföldre lépve mágiájuk segítségével a halfarkat eltüntetve lábat növesztenek és elindulnak, hogy a megfelelő apát megleljék. Ha megpillantják az illetőt azonnal és olthatatlanul beleszeretnek és mindent megtesznek érte, hogy elcsábítsák az illetőt. Ez ellen a sellő semmit sem tehet. A kiválasztott mindig legalább felerészben ember, ám a születendő gyermek mindig sellő. Ha a kiválasztott – akibe a sellő “beleszeret” - nem ember, úgy semmilyen faji keveredés nem lehetséges, erről gondoskodik a sellők szervezete. Tehát ebből a nászból gyermek sem születhet. Az ilyen sellőket Örök Szerelmesnek hívják. A fogantatás után a szerelem erőssége csökken és a szüléskor végleg elenyészik. Az apát ilyenkor már nem látják szívesen és az első adandó alkalommal finoman elűzik. Ha a fogantatás – és így a szülés – nem következik be, a szerelem teljes erősségével kitart akár a sellő élete végéig.

A sellők ugyanannyi ideig élnek mint az emberek, de számukra az öregedés ismeretlen fogalom. Miután felcseperedtek testük öregedése megáll és a továbbiakban semmilyen módon nem lehet megállapítani a sellő korát. Haláluk napjáig.
     A sellők kettős természetű lények. Van, amelyik hihetetlenül aktívan éli életét és nem bírnak nyugton maradni és van, amelyik csendes szemlélődéssel tölti mindennapjait. Mindegyik sellőről elmondható azonban, hogy évente egyszer – a párkeresés alatt – egyfajta lázban égve keresik a választottjukat. Elmondható tehát, hogy a sellők ugyanúgy szocializálódnak, mint egy közönséges ember. 

     A sellő gyönyörű asszony benyomását kelti. Hajuk általában mogyoróbarna, de a hollófekete és a szőke is előfordul közöttük. Szemük ragyogó és általában zöld vagy kék. Arcuk általában kerek és érzéki, testük karcsú és sportosan domborodó. Az összképet rontja a deréktól lefelé húzódó pikkelyes farok. A pikkelyek mindig olyan színűek mint a sellő szeme, de csillogón sziporkáznak. Ha mágiájuk segítségével a sellő-farkat eltüntetik, akkor hosszú combú, arányos lábakat növesztenek.

    A sellők általában a környék kulturális életéből merítenek. A család persze felhalmozhat bizonyos mennyiségű tudást – ezeket mohából készített vízálló pergamenre írják -, de ezek is a környék ismeretein alapulnak. Előfordul azonban, hogy egy vándorló, kitagadott sellő visszatér és a nagyvilágból szerzett tapasztalatait lejegyzi. Látszik tehát, hogy önálló hagyományaik nem nagyon akadnak. Egyetlen kivétel a tilalmak rendszere.

    A környéken élők nevezik el. Anyjuk születésük után természetesen ad nekik nevet, de ezt féltve őrzik és ha lehet senkinek sem árulják el. Ez a név is az emberi nevekhez hasonlít, a felvett pedig egyenesen emberi.

Sellő alfajok
- Amabie / Amabiko / amahiko / amahiko-nyudo / arie: japán sellő, amely vagy bőséges termést vagy járványt hozott.
- Finfolk: a Finn tengerek lakói, akik gyakran rabolnak el halászokat, hogy azok később szolgálják őket a birodalmukban.
- Iara: halhatatlan sellők, akik emberekkel esnek szerelembe, akik halandók, így örökké szomorúak férjeik halála miatt.
- Undine: német sellő faj.
- Siyokoy: Fülöp-szigeteki sellő. Zöld vagy barna színűek a pikkelyeik. Ha a halandók nem adnak nekik ételt, akkor megfullasztják őket.
- Selkie / silkie / selchie: Írország, Izland és Skócia lakói. Szeretnek a sziklákon napozni, onnan csábítják el a hajósokat. Az embernépek fókaasszonyoknak is nevezik őket. Képesek a szárazföldre lépni, ilyenkor levedlik farokúszójukat, majd amikor visszatérnek a vízbe, az úszók ugyanúgy megjelennek.
- Nusfolk: Skócia partjainál élő faj.
- Ceasg / maighdean na tuinne / maighdean mhara: félig ember, félig lazacszerű sellő, mely Skóciában él. Aki elkapja, annak 3 kívánságát teljesíti.
- Loreley: német alfaj.
- Adaro: a Salamon-szigetek környékén élnek. Fülei mögött kopoltyúk vannak, hátán cápauszonyt látni, míg homloka közepén egy olyan szerv, mint a kardhal orra.
- Szirén: mély vizek lakói. Szeretik a meleg, sekély parti vizeket, ahol énekükkel elbájolják a férfiakat.
- Triton: a görög isten, Tritón gyermekei, leszármazottai ők, akik Görögország partjainál élnek. Kiválóan játszanak kürtön.

- Merró: írországi sellők, amelyek kevésbé szépek, mint a többi alfaj, viszont ugyanúgy rajonganak a zenéért.
- Ében tritón: a laza szerkezetű triton társadalomban ők töltik be a vadász szerepet.
- Valyara: az északi, hidegebb vizű tengerekben élő faj.
- Syenalla: olasz alfaj
- Mami wata: Afrika partjai mentél élő, fekete hajú és szemű alfaj, mely szeret mindenféle csillogó tárgyat gyűjteni.
- Nixa / nixie / neck / nyx / nix / nixe: német alfaj.
- Meluzina: két halfarkuk van. Sokszor szerepelnek a heraldikákban.
- Nengyu / yao bikuni: japán emberhal, amelynek majomajkai vannak, aranybajusza, vékony, fuvolaszólamra emlékeztető hangja és kis halfogai.