Sellők

Ugyanolyan érzelmeket élnek át, mint az emberek, ugyanazok a félelmeik és az örömeik is. Lételemük a víz, ám e kötelék nem oly szoros, mint hinnénk. Otthonaik a csendes vizű folyók, elhagyott, kristálytiszta tengerszemek, sőt barlangokban rekedt kicsiny tavak. Házakra, épületekre nincs szükségük, hiszen otthonuk mélyebb vizei megóvják őket a természeti csapásoktól. A közhiedelemmel ellentétben a sellők tüdővel lélegeznek és megfulladnak, ha a víz alá szorítják őket. A tüdejük azonban hihetetlen módon alkalmazkodott a vízi életmódhoz. Gyöngyhalászokat megszégyenítő teljesítményre képes még a legifjabb is közülük.

A hiedelem szerint a sellők mágikus lények és varázslattal csábítják el az utazókat, hogy tavukba fojtsák őket. Ez több szempontból sem igaz. A sellők hihetetlenül tisztelik az életet. Egyik tilalmuk szerint fizikai bántalmat senkinek sem okozhatnak. Még egy egyszerű pofont sem, még akkor sem, ha a másik kiérdemelte. Fizikai mivoltuk tiltva van a harc minden formájától. A sellők azonban így védtelenek lennének, ezért a korok során ellestek bizonyos fogásokat az embernépektől. Ezek a fogások mind mágikusak és ezekre nem érvényesül a fenti tilalom, ám – ha csak lehet - ezzel sem okozzák mások pusztulását. Jobban szeretik az érzelmek és gondolatok szelíd manipulálását, mint az ész nélküli pusztítást.

Társadalmuk a családra épül. Egy tavat, tengerszemet általában egy család ural, ők látják el védelmét, ők gondozzák vizeit. Megtörténik olykor, hogy egy sellőt a család kitagad. Ilyenkor kénytelen elhagyni otthonát és új hazát keresni, de feljegyeztek olyan esetet is, amikor egy sellő önnön döntése alapján hagyta el családja vizeit.

A sellők kizárólag nőneműek. Ennek okát számos tudós kereste, de eleddig nem talált rá senki megfelelő választ. Minden évben egyszer – egészen a harmadik gyermek születéséig – a sellőkön különös izgalom uralkodik el és elindulnak párt keresni maguknak. A szárazföldre lépve mágiájuk segítségével a halfarkat eltüntetve lábat növesztenek és elindulnak, hogy a megfelelő apát megleljék. Ha megpillantják az illetőt azonnal és olthatatlanul beleszeretnek és mindent megtesznek érte, hogy elcsábítsák az illetőt. Ez ellen a sellő semmit sem tehet. A kiválasztott mindig legalább felerészben ember, ám a születendő gyermek mindig sellő. Ha a kiválasztott – akibe a sellő “beleszeret” - nem ember, úgy semmilyen faji keveredés nem lehetséges, erről gondoskodik a sellők szervezete. Tehát ebből a nászból gyermek sem születhet. Az ilyen sellőket Örök Szerelmesnek hívják. A fogantatás után a szerelem erőssége csökken és a szüléskor végleg elenyészik. Az apát ilyenkor már nem látják szívesen és az első adandó alkalommal finoman elűzik. Ha a fogantatás – és így a szülés – nem következik be, a szerelem teljes erősségével kitart akár a sellő élete végéig.

A sellők ugyanannyi ideig élnek mint az emberek, de számukra az öregedés ismeretlen fogalom. Miután felcseperedtek testük öregedése megáll és a továbbiakban semmilyen módon nem lehet megállapítani a sellő korát. Haláluk napjáig.
     A sellők kettős természetű lények. Van, amelyik hihetetlenül aktívan éli életét és nem bírnak nyugton maradni és van, amelyik csendes szemlélődéssel tölti mindennapjait. Mindegyik sellőről elmondható azonban, hogy évente egyszer – a párkeresés alatt – egyfajta lázban égve keresik a választottjukat. Elmondható tehát, hogy a sellők ugyanúgy szocializálódnak, mint egy közönséges ember. 

     A sellő gyönyörű asszony benyomását kelti. Hajuk általában mogyoróbarna, de a hollófekete és a szőke is előfordul közöttük. Szemük ragyogó és általában zöld vagy kék. Arcuk általában kerek és érzéki, testük karcsú és sportosan domborodó. Az összképet rontja a deréktól lefelé húzódó pikkelyes farok. A pikkelyek mindig olyan színűek mint a sellő szeme, de csillogón sziporkáznak. Ha mágiájuk segítségével a sellő-farkat eltüntetik, akkor hosszú combú, arányos lábakat növesztenek.

    A sellők általában a környék kulturális életéből merítenek. A család persze felhalmozhat bizonyos mennyiségű tudást – ezeket mohából készített vízálló pergamenre írják -, de ezek is a környék ismeretein alapulnak. Előfordul azonban, hogy egy vándorló, kitagadott sellő visszatér és a nagyvilágból szerzett tapasztalatait lejegyzi. Látszik tehát, hogy önálló hagyományaik nem nagyon akadnak. Egyetlen kivétel a tilalmak rendszere.

    A környéken élők nevezik el. Anyjuk születésük után természetesen ad nekik nevet, de ezt féltve őrzik és ha lehet senkinek sem árulják el. Ez a név is az emberi nevekhez hasonlít, a felvett pedig egyenesen emberi.

Sellő alfajok
- Amabie / Amabiko / amahiko / amahiko-nyudo / arie: japán sellő, amely vagy bőséges termést vagy járványt hozott.
- Finfolk: a Finn tengerek lakói, akik gyakran rabolnak el halászokat, hogy azok később szolgálják őket a birodalmukban.
- Iara: halhatatlan sellők, akik emberekkel esnek szerelembe, akik halandók, így örökké szomorúak férjeik halála miatt.
- Undine: német sellő faj.
- Siyokoy: Fülöp-szigeteki sellő. Zöld vagy barna színűek a pikkelyeik. Ha a halandók nem adnak nekik ételt, akkor megfullasztják őket.
- Selkie / silkie / selchie: Írország, Izland és Skócia lakói. Szeretnek a sziklákon napozni, onnan csábítják el a hajósokat. Az embernépek fókaasszonyoknak is nevezik őket. Képesek a szárazföldre lépni, ilyenkor levedlik farokúszójukat, majd amikor visszatérnek a vízbe, az úszók ugyanúgy megjelennek.
- Nusfolk: Skócia partjainál élő faj.
- Ceasg / maighdean na tuinne / maighdean mhara: félig ember, félig lazacszerű sellő, mely Skóciában él. Aki elkapja, annak 3 kívánságát teljesíti.
- Loreley: német alfaj.
- Adaro: a Salamon-szigetek környékén élnek. Fülei mögött kopoltyúk vannak, hátán cápauszonyt látni, míg homloka közepén egy olyan szerv, mint a kardhal orra.
- Szirén: mély vizek lakói. Szeretik a meleg, sekély parti vizeket, ahol énekükkel elbájolják a férfiakat.
- Triton: a görög isten, Tritón gyermekei, leszármazottai ők, akik Görögország partjainál élnek. Kiválóan játszanak kürtön.

- Merró: írországi sellők, amelyek kevésbé szépek, mint a többi alfaj, viszont ugyanúgy rajonganak a zenéért.
- Ében tritón: a laza szerkezetű triton társadalomban ők töltik be a vadász szerepet.
- Valyara: az északi, hidegebb vizű tengerekben élő faj.
- Syenalla: olasz alfaj
- Mami wata: Afrika partjai mentél élő, fekete hajú és szemű alfaj, mely szeret mindenféle csillogó tárgyat gyűjteni.
- Nixa / nixie / neck / nyx / nix / nixe: német alfaj.
- Meluzina: két halfarkuk van. Sokszor szerepelnek a heraldikákban.
- Nengyu / yao bikuni: japán emberhal, amelynek majomajkai vannak, aranybajusza, vékony, fuvolaszólamra emlékeztető hangja és kis halfogai.